A mutatóujj a kéz második számjegye. A hüvelykujjával és a középső ujjával együtt ez az egyik leggyakrabban használt számjegy. Ez az ujj gyakorlati alkalmazással rendelkezik mind az érzékszervi érintésre, mind a megfogásra, de gyakran kifejező célokra is használják. Ez általában nem verbális kézmozdulatok formájában történik. Emiatt a mutatóujjat „mutatónak” is nevezik. Az ujj három falövből áll, amelyek a kéz második kézcsontjától nyúlnak ki. A közeli falang biztosítja az ujj alapját, amely a csuklóízületen keresztül csatlakozik a közbenső falanghoz. Az ujj végén a distalis phalange támaszt nyújt az ujjhegy érzékeny pépéhez. Az extensor indicis kinyújtja a mutatóujjat, míg a tenyeres interosseus adduktálja. Az oxigénes vér az ujjhoz érkezik a közös tenyérartérián keresztül, amely az ulnáris és a radiális artériákat összekötő tenyérívből nyúlik le. A középső ideg beidegzi az ujj bőrét.
